A királynők néha magányosak. Hazánkban is van egy ilyen uralkodó. A sportok királynője, az atlétika. Versenyzőinek szép, nemegyszer csodás teljesítményén valahányszor remekül szórakozunk, elismerően biccentünk fejünkkel, ez igen! Mégis meg kell hagyni, e sportágcsoport eseményeiről nem tudunk annyit beszélni, hogy közben akár egy korsó sört is leeresszünk a torkunkon. A labdarúgásról még igen. Történik mindez annak dacára, hogy az atlétikától, például a futástól a mai napig nem találtak ki egészségesebb, testet-lelket edzőbb elfoglaltságot, legfeljebb ahhoz hasonlókat.
A királycsinálók mégis lehetnek boldog emberek. Ilyennek ismerem évek óta Kirchhofer Józsefet, a GEAC futó- és gyaloglóedzőjét. Elképzelem a két világháború közötti Gödöllőt, amikor a faluban, ha három pár síléc lehetett. Az egyik az övé volt. Ő, azt hiszem, már akkor is boldognak érezte magát, amikor húgával a téli határt barangolta, s elégedettségéhez a havon kívül nem kellett más, mint egy jó szál kolbász. Próbálom elképzelni később azt a pillanatot, amikor a hadifogságból hazaérkezik, s lakásáig – mint egészen Gödöllőig – az jár a fejében, ő ezután is edzeni fog, edzeni fogja a fiatalokat.
– Sportpályafutásom Ötvös Károly testnevelő tanárommal és Kömlei Károly edzőmmel kezdődött. 1930-ban léptem az ötödik osztályba és a premontrei gimnáziumba. Iskolámban szerették a testnevelést, sőt: pártolták. A budapesti országos középiskolás-bajnokságra az egész gimnázium felutazott egy kibérelt villamoson. Messziről lehetett hallani buzdításukat, mert már azzal érkeztek a pályára.
– Az osztályomban sportfelelős voltam, és többek között gerelydobásban képviseltem a gödöllői színeket. Színeket? Akkor ezt komolyan vették. Olyannyira, hogy az érettségin a növendékek sportérmeit, díjait is kiállították a vizsgabizottság előtt. Félreértés ne essék, a befolyásolás szándéka nélkül tették ezt. Úgy vélték, ez is része az iskolai életnek. Az én vizsgámon – mivel akkor még szabad bejáratú volt az érettségi – ott szurkoltak mögöttem azok is, akik a versenyeken szorítottak értem.
Kirchhofer József – népszerű nevén Csosza tanár úr – nemcsak boldog királycsináló. de nem is magányos. Edzésnaplóját oly becsben tartja, mint fiatal olvasó a Nagy indiánkönyvet. Mit tartalmaz? Sportolóinak fejlődését a kezdetektől napjainkig és még tovább, hiszen van benne elegendő lap. Ám a száraz adatokon kívül megannyi feljegyzés árulkodik arról, hogy milyen bensőséges viszony fűzi egymáshoz az edzőt és a tanítványt.
Hat év, 2025 edzés, 121 verseny, amíg ifjúsági gyaloglóbajnok lett Poldán Ferenc. Ma már Tatabányán sportol. Itt van viszont Benedek Krisztina, a női gyaloglás nagy tehetsége. Ő azt bizonyítja, hogy az ember képes egyszerre, az élet több területén jól megállni a helyét. Ötösökre vizsgázik a tanítóképzőn, kiválóan énekel – és még jobban atletizá1. Jelenleg nem tudom, nélküle mi lenne velem – olvasom az edzésnaplóban.
Vagy meséljünk a Németh Zoltánnal való találkozásáról? A Török Ignác Gimnázium negyedikese meghazudtolja edzője szakmáját, a hosszútávfutást, mert négyszáz méteren ér el remek eredményeket.
– Itt a GEAC-ban nagyszerűek a sportolási lehetőségek. Ez egy kész tatai edzőtábor. A gyerekeknek nincs más gondjuk a sportolásban, minthogy kellően beosszák az idejüket. Tudom azért, ez nem olyan egyszerű. Két dolog biztos. Az egyik az, hogy a tanulás az első, mikor valamelyik sportolóm ezzel igazolja a hiányzását, szó nélkül nyugtázom. A bizalom feltétlenül szükséges. A másik: öt forintért lehet rágógumit venni, de eredményt nem. Két edzés jobb, mint egy, harminc jobb, mint huszonkilenc, és azt hiszem, ha valaki a vizsgaidőszakban kihagyja az edzést, akkor a tanulásból sem lesz semmi, ha pedig edz, akkor az esze is jobban fog.
Újsághír: A KISZ Központi Bizottságának székházában megrendezett országos atlétikai értekezleten Kirchhofer József a Magyar Atlétikáért kitüntetés arany fokozatát vehette át.
Kiegészítésünk: A 777. tanítvány Benedek Krisztina öccse. Csosza tanár úr negyvenhét éve edző. Tizenkét év múlva szándékozik nyugdíjba menni, 1999-ben, mert akkor lesz nyolcvanéves.
Kirchhofer József közismerten nem szereti a focit. Középiskolás korában azonban kergetnie kellett a bőrt, beállt hát kapusnak. Hol a bal, hol a jobb sarokba engedte be a lövéseket. A kor ismert spanyol kapusáról nevezték el Csoszának. Így ismeri a királynő magyarországi népe.
Balázs Gusztáv
Pest megyei Hírlap, 1987